Egy címkenyomtató akkor lassítja le igazán a raktári vagy bolti munkát, amikor minden nyomtatás után kézzel kell megkeresni a következő etikett elejét. Az etikett adagolás beállítása ezt a problémát oldja meg: a nyomtató a megfelelő pozícióba továbbítja a címkét, így az azonnal letéphető, leválasztható vagy továbbadható a következő munkafolyamatnak. A jó beállítás gyorsabb címkézést, kevesebb selejtet és olvashatóbb vonalkódot jelent.
A beállítás módja azonban nem minden esetben azonos. Számít a címkenyomtató típusa, a használt címke anyaga és mérete, a tekercs tekercselési iránya, valamint az is, hogy tépős, leválasztós vagy vágós üzemmódban dolgozik-e a készülék. Zebra és Godex nyomtatóknál a legtöbb alapelv közös, de a menüpontok és az érzékelők kezelése modellenként eltérhet.
Mit jelent az etikett adagolás a gyakorlatban?
Az adagolás azt szabályozza, hogy a nyomtató nyomtatás után hová állítsa a következő címkét. Tépős használatnál a perforáció vagy a címkék közötti rés kerül a nyomtató tépőéléhez. Így a dolgozó egy mozdulattal leválaszthatja az elkészült címkét, anélkül hogy a következő etikett is félig kijönne.
Leválasztós, más néven peeler üzemmódban a nyomtató a hordozószalagról lehúzza a kész címkét, és csak akkor adja tovább a következőt, amikor az előzőt elvették. Ez különösen hasznos termékcímkézésnél, mintavételi címkéknél vagy olyan munkaállomásokon, ahol az etikettet azonnal felragasztják.
Vágós üzemmód esetén a nyomtató a megfelelő helyen vágja le a nyomtatott címkét vagy címkesort. Ez folyamatos papír, függőcímke, kartoncímke vagy nem perforált anyag esetén lehet indokolt. A vágó használata kényelmes, de csak ahhoz való címkeanyaggal és megfelelően beállított médiával biztonságos.
Etikett adagolás beállítása előtt ezt ellenőrizze
A szoftveres beállítás csak akkor lesz pontos, ha a címketekercs fizikailag is jól fut a nyomtatóban. Nyissa fel a nyomtató fedelét, és ellenőrizze, hogy a tekercs a megfelelő irányban van befűzve. A nyomtatott oldalnak a nyomtatófej felé kell néznie, direkt termál címkénél pedig ez különösen könnyen ellenőrizhető: körömmel vagy tompa tárggyal húzva a hőérzékeny oldal elsötétedik.
Állítsa a címkevezetőket szorosan, de ne túl feszesen a tekercshez. Ha túl nagy az oldalirányú játék, a címke elvándorolhat, és az érzékelő nem a címkeközt figyeli. Ha a vezetők szorítják az anyagot, a tekercs nehezebben forog, ami egyenetlen előretolást okozhat.
Nézze meg a tekercs fő méreteit is: címkeszélesség, címkemagasság, címkeköz, tekercs külső átmérője és belső magmérete. Egy 25 mm-es vagy 76 mm-es maghoz más tekercstartó lehet szükséges. A nyomtató specifikációjától eltérő tekercs nemcsak adagolási hibát, hanem mechanikai elakadást is okozhat.
Hőtranszfer nyomtatásnál a TTR festékszalag típusa és befűzése is számít. A gyűrődő, rosszul feszes vagy nem megfelelő szélességű festékszalag torzíthatja a nyomatot, és azt a hibás benyomást keltheti, hogy az adagolással van gond.
A címkeérzékelő kalibrálása a kulcslépés
A legtöbb adagolási hiba valójában nem adagolási, hanem médiaérzékelési hiba. A nyomtatónak tudnia kell, hol ér véget az egyik címke, és hol kezdődik a következő. Ezt résérzékelővel, fekete jel érzékelésével vagy folyamatos média beállítással oldja meg.
Normál tekercses öntapadós címkénél általában a címkék közötti rés érzékelése a helyes választás. A nyomtató a hordozópapír és a címke közötti fényáteresztés-különbséget figyeli. Fekete jeles címkénél, például bizonyos függőcímkéknél vagy speciális csomagolóipari anyagoknál black mark módot kell használni. Folyamatos papírnál nincs címkeköz, ezért a nyomtatási hossz és szükség esetén a vágási pont adja meg a pozíciót.
Kalibráláskor a nyomtató több címkét előretolhat. Ez normális: felméri a címke és a hordozó közti különbséget, majd elmenti az érzékelési értékeket. A kalibrálást érdemes elvégezni új címketípus, más szélesség, eltérő hordozó vagy fekete jeles anyag behelyezésekor is.
Zebra és Godex készülékeknél a kalibrálás elindítható a nyomtató kezelőfelületéről, a megfelelő segédprogramból vagy egyes modelleknél a FEED gomb meghatározott használatával. A pontos gombkombináció modellfüggő, ezért ne találomra nyomkodja a kezelőszerveket. Egy hibás gyári visszaállítás több korábbi beállítást is törölhet.
Tépős, leválasztós vagy vágós módot válasszon?
A helyes adagolási módot a munka ritmusa dönti el. Ha egy nyomtatásból több címke készül, és a címkéket később használják fel, a tépős mód általában a leggyorsabb és leggazdaságosabb. Raktári polccímkéknél, dobozcímkéknél vagy csomagazonosítóknál ez a tipikus megoldás.
Leválasztós módot akkor érdemes választani, ha a kezelő címkénként dolgozik. Ilyen lehet egy üzletben az árjelölés, egy gyártóterületen az alkatrészjelölés vagy egy laboratóriumi mintaazonosítás. A nyomtató csak a következő címkét készíti elő, amikor a dolgozó az előzőt elvette. Ez fegyelmezettebb munkafolyamatot ad, cserébe a folyamatos nagy tételes nyomtatás lassabb lehet.
Vágóegységet akkor használjon, ha a címkeanyagot nem lehet tisztán letépni, vagy a leválasztásnak pontosnak kell lennie. Fontos kompromisszum, hogy az öntapadós címkék vágása fokozott ragasztólerakódást okozhat a vágóban. Ilyenkor rendszeres tisztításra és a nyomtatóhoz ajánlott anyagra van szükség.
Beállítás a nyomtató driverében és a címketervezőben
A nyomtató menüjében elvégzett kalibrálás önmagában nem mindig elég. A Windows nyomtatódriverben és a címketervező programban megadott címkeméretnek is egyeznie kell a valós etikettel. Ha a szoftver 100 x 150 mm-es címkét küld, a nyomtatóban pedig 100 x 100 mm-es tekercs van, a nyomat elcsúszik akkor is, ha az érzékelő hibátlanul működik.
Ellenőrizze a szélességet és magasságot milliméterben, a tájolást, valamint a nyomtatási sebességet és sötétséget. A túl nagy sebesség egyes anyagoknál halvány vonalkódot vagy pontatlan címkepozíciót eredményezhet. A túl magas sötétség sem jó megoldás: a vonalak összefolyhatnak, a nyomtatófej pedig feleslegesen terhelődik.
A nyomtatási módot a driverben is igazítsa a készülék mechanikai beállításához. Ha a nyomtató leválasztós módra van állítva, de a szoftver tépős üzemmódot küld, a nyomtatás megállhat vagy a címkék rossz helyre futhatnak. Ugyanez igaz vágó használatánál is.
Gyakori hibák és gyors javításuk
Ha a nyomtató több üres címkét adagol, majd csak később kezd nyomtatni, elsőként a címkeérzékelő módját és a kalibrálást vizsgálja meg. Normál réses címkénél a black mark beállítás szinte biztosan hibás működést okoz.
Ha a nyomat részben a következő címkére kerül, a szoftveres címkemagasság eltérhet a valóstól, vagy az érzékelő nem találja stabilan a címkeközt. Ellenőrizze azt is, hogy az érzékelő valóban a címkeköz fölött helyezkedik-e el. Egyes nyomtatóknál az érzékelő pozíciója oldalirányban állítható.
Ha a nyomtató minden címke után túl sokat húz előre, majd visszahúz, a backfeed beállítás lehet az ok. Leválasztós és vágós üzemmódban a visszahúzás természetes jelenség, mert a nyomtatónak a következő nyomtatási pozíciót kell előkészítenie. Ha ez lassítja a munkát vagy a címke gyűrődik, ellenőrizze a kiválasztott nyomtatási módot és a médiaútvonalat.
Ha a címke ferdén fut, ne szoftveres korrekcióval próbálkozzon. Fűzze újra a tekercset, állítsa be a vezetőket, és nézze meg, nem sérült-e a tekercs széle. A fizikai futáshiba idővel a nyomtatófejet és a hengert is jobban koptatja.
Ellenőrző nyomtatással kezdje a műszakot
Új tekercs behelyezése után egyetlen tesztnyomtatás sok későbbi bosszúságot megelőz. Nyomtasson 3-5 címkét, figyelje meg a címkeköz érzékelését, a nyomat helyzetét és a vonalkód élességét. Ha a címke vonalkódot tartalmaz, olvassa is vissza egy vonalkódolvasóval – a szemre megfelelő nyomat nem mindig olvasható biztosan.
Az etikett adagolás beállítása nem egyszeri, elfelejthető feladat. Tekercsváltáskor, új címkeméretnél vagy más munkamódnál néhány perc ellenőrzés tartja gyorsan mozgásban a címkézést, és sokkal olcsóbb, mint egy fél műszakon át újranyomtatott hibás címkesor.


